A szerelemnek néha saját fesztiválja van. Kim és Márk esküvője ilyen volt: egy boldogságfesztivál a Lósi Major zöldjében, ahonnan az ember legszívesebben sosem indulna haza.
A Lósi Major minden alkalommal egy kicsit más arcát mutatja. Hol pajtahangulatával, hol a domboldalon elterülő naplementékkel, hol egy kacajjal teli csoportkép díszletévé válva. De most, Kim és Márk esküvőjén, egészen új színt kapott: egy bohém, nemzetközi fesztivállá alakult, ahol a „Braunies Festival 2025” felirat nemcsak díszlet volt, hanem egyfajta életérzés.
Ez az esküvő igazán nemzetközi volt: Márk oldaláról a magyar családtagok, Kim oldaláról német rokonok, és kettőjük barátai pedig a világ minden tájáról érkeztek. És ez a sokszínűség a nagy napon eggyé olvadt, mindenki együtt nevetett, hullajtott örömkönnyeket és táncolt egészen hajnalig.
A szívemhez különösen közel állt, hogy a szertartást egy közeli barát vezette.
„Today is not the beginning of this story, it’s a joyful continuation. It’s how joy, growth, laughter, and all the quiet everyday moments that build a life” – kezdte a beszédét.
Nagyon hitelesen mesélte el, hogyan ismerkedtek meg, hogyan mélyült a kapcsolatuk, és hogyan indultak közösen világot látni.
“Let me tell you a little love story. A love story, of course. One that begins the way many modern fairy tales begin. Do it Tinder.”
A 406 lépcsőn megtett első séta, a karantén csöndje, majd az útra kelés mind benne volt ebben a történetben, amely végül ehhez a naphoz vezetett.
Az én másik kedvenc momentumom az egyesítő ceremónia volt. Kim és Márk igazán egyedit szerettek volna, így a német kultúrát megidézve egy söröshordót szerettek volna megcsapolni, amiből közösen ittak volna. Csakhogy a csapot sehogy sem sikerült beütni. És pont az, ami nem lett tökéletes, hozta el a legvidámabb perceket. Olyan jó volt látni a fiatalok boldog, önfeledt kacaját – egy percig sem szegte kedvüket, hogy nem ment elsőre. Csak nevettek és nevettek – és az egész násznép velük együtt nevetett. Ez a titka. Mert egy esküvőn mindig lesz valami, ami nem a tervek szerint alakul – de ha a pár képes ezen nevetni, akkor abból születnek a legemlékezetesebb pillanatok.
Annyi kedves emlékem van még erről az esküvőről. Például, hogy csokordobás helyett Kim egy plüss struccot dobott el – hiszen németül a csokor és a strucc ugyanúgy hangzik: „der Strauß”. Egy kis játék a nyelvvel, egy csipet humor – és máris különleges lett ez a pillanat is.
Imádtam, hogy a csoportképhez hoztak egy kétszemélyes kanapét. A pár ült a közepén, a vendégek pedig sorra csatlakoztak: ki a karfára ült, ki az ölükbe, ki a helyükre. Mindenki benne volt a buliban, és ez nemcsak emlékezetes pillanatokat hozott, hanem igazán egyedi, kreatív fotókat is.
Imádtam vágni a filmet. Ez a sok vidám pillanat, ami átjárta a napot, átjárta teljesen a vágóasztalomat is. Vissza-visszarepített a Lósi Majorba, hogy újra halljam a kacagásokat, és újra könnyes legyen a szemem egy-egy mondat hallatán – akár az eskükből, akár a pohárköszöntőkből. A film tele van eredeti hanggal, nemcsak vágóképekkel – így nemcsak láthatjuk, hanem érezhetjük is, milyen volt ez a nap.
Kim és Márk esküvői videója számomra nemcsak egy projekt volt, hanem egy alkotási folyamat, amit végig örömmel és hálával éltem meg. Egy igazi ajándék, amikor ennyi érzés, őszinteség és nevetés ötvöződik egyetlen napban.
Ha most te is esküvői filmest keresel a Lósi Majorba, remélem, ez a videó is segít elképzelni, milyen csoda rejlik ebben a helyszínben – és milyen sok szív a kamera mögött.
Esküvői filmelőzetesüket, melyet már az esküvőt követő héten átadtunk itt tudod megnézni:
