Ki legyen a tanú? Hova ültessük apát és az új feleségét? A gyerekeket meghívjuk? Lehet-e pénzt kérni? És illik nemet mondani, ha valaki plusz egyet hozna?”

Egy csomó olyan helyzet, amit senki nem tanít meg előre – és mégis, amikor ott álltok az esküvő küszöbén, minden döntésnél felmerül a kérdés:

Mi az, ami illik? És mi az, ami már túl sok?

Az etikett nem csak a fehér kesztyűs vacsorák világa. Hanem egyfajta láthatatlan segítség – ahhoz, hogy ez a nap tényleg rólatok szóljon, és ne a feszengős pillanatokról.

Régen szinte mindig volt a családban egy tapasztalt nagynéni vagy anyuka, aki pontosan tudta, mit illik és mit nem egy esküvőn.

Ma viszont sok szokás megváltozott, átalakult – és ezzel együtt az etikett is. Azzal viszont ritkán foglalkozunk, hogy mik az elvárások 2025-ben, és hogyan lehet jól kezelni azokat a helyzeteket, amikre senki sem készít fel.

Ebben a videóban megmutatom neked, hogy mire érdemes odafigyelni menyasszonyként, hogy ne kerülj kényelmetlen helyzetbe csak azért, mert valaki mást várt volna… vagy éppen megsértődik, és te azt sem tudod, miért.

Szóval ha szeretnéd az esküvőtöket szépen, stílusosan, de kellemetlen meglepetések nélkül megélni – tarts velem!

1. Ki fizeti az esküvőt

Ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amik az elmúlt tíz–tizenöt évben alaposan megváltoztak. Míg régen a fiatalokat „kiházasították”, és az esküvő költségeit szinte teljes egészében a szülők állták – elsősorban a menyasszony családja –, addig ma már a legtöbb esetben maga a pár fizeti az esküvőt, és az egész esemény valóban róluk szól.

Mivel azonban ez egy jelentős kiadás, sok esetben a szülők is besegítenek – és ez teljesen rendben van. Én viszont azt tanácsolom, hogy ha van ilyen támogatás, akkor azt csak akkor fogadjátok el, ha feltétel nélkül adják. Egy finom, de határozott kommunikációs javaslat lehet például ez:

„Nagyon örülünk, hogy segíteni szeretnétek, és minden támogatást hálásan fogadunk – de szeretnénk, ha az esküvő a mi közös álmunk szerint valósulna meg.”

Ha pedig segítséget kaptok, semmiképp ne feledkezzetek meg a köszönetnyilvánításról – akár egy személyes ajándékkal, akár az esküvő során elhangzó pohárköszöntőben vagy a szülőköszöntő alatt.

Mi van akkor, ha az egyik oldal jóval nagyobb összeggel tud beszállni?
Ez természetesen előfordulhat, hiszen minden család más anyagi helyzetből indul. Ilyenkor a legfontosabb, hogy diszkréten kezeljétek ezt, és ne hozzátok kellemetlen helyzetbe a másik oldalt. A beszédekben, köszönetnyilvánításban is csak finoman, érzékenyen emeljétek ki a hálátokat – az összeg vagy a részletek hangsúlyozása nélkül.

Fontos szemléleti keret lehet, ha a kapott támogatást nászajándékként kezelitek – ez segít abban, hogy egyik fél se érezze úgy, hogy „megvásárolhat” döntéseket vagy beleszólási jogot.

 

2. Kit hívjunk meg az esküvőre?

Ez is egy olyan pont, ami teljesen átalakult az elmúlt években.
Régen szinte természetes volt, hogy minden közeli és távoli rokont meghívtunk az esküvőre – hiszen ez egy jó alkalomnak számított arra, hogy a rég nem látott családtagokkal újra találkozzunk. 

De napjainkra ez megváltozott. Egyrészt a vendéglátás rengeteget drágult, másrészt az esküvők hangulata is egyre személyesebb lett. Most már tényleg csak azokat hívjuk meg, akik igazán közel állnak hozzánk – és mindkettőnkhöz.

A meghívottak listája nemcsak a költségvetést és a logisztikát határozza meg, hanem alapvetően befolyásolja a hangulatot is, ezért érdemes nagyon tudatosan összeállítani.
Ha nem fér bele a keretbe, akkor nem kötelező meghívni az ezer éve nem látott unokatestvért vagy az ismerőst, akivel már rég nincs kapcsolatotok. Ez teljesen rendben van.

Plusz egy fő – kell, vagy nem?

A házas vagy hosszú távú párkapcsolatban élő vendégeknél illik meghívni a párjukat is.
De ha valaki épp friss kapcsolatban van, vagy egyedülálló, akkor nem kötelező +1-et biztosítani. A lényeg itt is az, hogy ezt egyszerűen és egyértelműen kommunikáljátok a meghívóban – így elkerülhetitek a kellemetlenségeket.

Etikett szerint még ezekre érdemes figyelni:

– Ne hívjatok meg senkit a leány- vagy legénybúcsúra, ha az esküvőn nem lesz ott. Ez sokaknál sértő lehet.
– Ha valaki előre jelzi, hogy nem tud eljönni, akkor is illik meghívót küldeni – ez egy kedves gesztus, főleg, ha közel áll hozzátok.
– csak vacsorára hívni valakit, a ceremóniát kihagyva – az etikailag kényes lehet,
fordítva még elfogadható (tehát a szertartásra meghívni, de vacsorára már nem)

Kommunikációban legyetek őszinték, de érzékenyek

Nem kell mentegetőzni, ha valaki nem kerül fel a listára, de ne az utolsó pillanatban derüljön ki, hogy ő nincs meghívva.
Ha szűk körű esküvőt terveztek, bátran mondjátok el, például így: „Családi-baráti körben ünneplünk, ezért a létszámot tudatosan korlátoztuk.”

Ez segít megelőzni a félreértéseket, és mindenki érteni fogja, hogy ez nem róla szól – hanem rólatok.

 

3. Gyerekek az esküvőn

Ez az egyik legérzékenyebb témák közé tartozik az eskvőszervezés során, és éppen ezért nagyon óvatosan kell róla kommunikálni.

Sokan elsőre nem is gondolnák, mennyi feszültség tud abból fakadni, hogy meghívjuk-e a vendégek gyermekeit vagy sem. Pedig ahogy változnak az esküvők, úgy ez a kérdés is egyre gyakoribbá válik. Ma már egyáltalán nem ritka a gyerekmentes esküvő, és ez nem udvariatlanság, egyszerűen csak más típusú eseményt szeretnétek.

Egy lehetséges megoldás, hogy a gyerekek ott vannak a vendégváráson és a szertartáson, talán még a vacsorán is, de utána egy rokon hazaviszi őket, és a buli már csak felnőtteknek szól. Így mindenki részesülhet az ünneplésből, de az este zavartalanabb és kötetlenebb lehet.

A legfontosabb ezzel kapcsolatban, hogy időben és egyértelműen kommunikáljátok, de mindig kedvesen, tapintatosan. Nem kell hosszasan magyarázkodni – elég egy-egy finom mondat a meghívóban vagy szóban: „Ezen a különleges napon felnőttek között szeretnénk ünnepelni.” vagy „A gyerekeket szeretettel gondoljuk, de most csak a szülőket várjuk.”

A legtöbb vendég ezt meg fogja érteni – különösen, ha előre tud róla.

 

4. Tanúk és koszorúslányok – kinek, miért, hogyan?

Kezdjük a tanúval:

A hagyomány szerint a tanú a menyasszony vagy vőlegény keresztapja volt – ha ő nem volt elérhető, akkor a keresztanya vette át ezt a szerepet. De, mint oly sok minden az elmúlt 10-15 évben, ez is átalakult. Ma már általában azt kérjük fel tanúnak, aki a legközelebb áll hozzánk érzelmileg: ez lehet a testvérünk, a legjobb barátunk, vagy akár egy igazán különleges családtag. Voltunk már olyan esküvőn, ahol a nagymama volt a tanú.
Végső soron nem a szerep szabályai számítanak, hanem az, hogy kivel szeretnéd ezt a pillanatot életre szólóan megosztani.

Jogi szempontból egyébként bármelyik 18 év feletti, cselekvőképes személy lehet tanú.
A tanú nemcsak aláírja a hivatalos papírokat, hanem veled van abban a legfontosabb pillanatban, amikor kimondod az igent.

És akkor jöjjenek a koszorúslányok:

Régen a koszorúslányok a család hajadon nőtagjai voltak, színes, díszes ruhában vonultak a menyasszony előtt – őket nevezték „kismenyasszonyoknak”.
Habos-babos ruhájukban igazi látványosságot jelentettek, díszítették a lakodalmas menetet.

Napjainkra ez is változott, és kétféle koszorúslány-típus vált általánossá:

1. A mini koszorúslány – pár éves tünemény, aki hozza a gyűrűt vagy csak végigsétál virágszirmokat szórva. És hát valljuk be, mindenki elolvad tőle, mert annyira édes.
2. És a felnőtt koszorúslányok – ők általában a menyasszony barátnői vagy testvérei, akik a készülődésben, a leánybúcsúban, és az esküvő napján is rengeteget segítenek.

Ma már egyáltalán nem feltétel, hogy a koszorúslány hajadon legyen – az számít, hogy szívből jöjjön a felkérés, és hogy olyanokat válassz, akik örömmel és lelkesen állnak melléd ezen a napon.

És egy utolsó gondolat:

A tanúk és koszorúslányok a legbelsőbb kör – válaszd őket szívvel, és merd vállalni a döntésedet. Ez is része annak, hogy az esküvő igazán rólatok szóljon.

5. Esküvői bevonulás – ki, mikor érkezik?

A klasszikus bevonulási sorrend szerint miután a vendégek elfoglalták helyüket, először a vőlegény vonul be az édesanyjával a karján, őt követik a gyűrűhordó kislányok vagy kisfiúk, majd a koszorúslányok – és végül a menyasszony, legtöbbször az édesapja kíséretében.

A hagyomány azt mondja, hogy az apukád vezessen az oltár elé – de ma már egyre több menyasszony dönt úgy, hogy az édesanyja is mellette vonul. Ez egy igazán szép és érzelmes gesztus, ha fontos számodra, hogy mindketten ott legyenek ebben a pillanatban melletted.

Ha pedig az édesapád sajnos már nem lehet veled aznap, vagy más okból nem tud kísérni, ne érezd magad kötve a hagyományhoz. Régen ugyanis ilyenkor a következő férfi rokont „kellett” választani, de ma már teljesen elfogadott, ha valaki olyat kérsz fel, aki igazán közel áll hozzád. Lehet ez édesanyád, a testvéred, egy nagyszülő, de akár egy barátnőd is – vagy egyszerűen dönthetsz úgy is, hogy egyedül vonulsz be.

Sőt, egyre több pár választja azt, hogy együtt érkeznek meg a szertartásra – ez is egy nagyon szép szimbóluma annak, hogy „mi már most is együtt vagyunk, és így is folytatjuk”.
Mert bár vannak hagyományok, az esküvő egyik legszebb része az, hogy a szabályokat ti írjátok újra.

És egy kis extra, amit kevesen mondanak el:

A bevonulás nem csak egy formai kötelező kör. Ez az a pillanat, amikor megérkezel – nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Ne siess. Lélegezz. Nézz körbe. Kapd el a párod, vagy akár a vendégek tekintetét. Ez az első igazi, emlékezetes másodperce az esküvőtöknek – töltsd meg tartalommal.

6. Virágkérdés – avagy nem csak a menyasszonynak jár csokor

A virágokról elsőre mindenkinek a menyasszonyi csokor jut eszébe – és nem véletlenül.
A menyasszonyi csokor tényleg az egyik legikonikusabb kelléke egy esküvőnek.
De ezen kívül van még jó néhány virág, amire érdemes előre gondolni, mert szépen kiegészítik az összképet – és bizonyos embereket kiemelnek a vendégek közül.

Kezdjük a fiúkkal: kitűzők – stílusosan, mégis praktikusan

A vőlegény kitűzője mindig a legnagyobb, legszebb – ez az ő „kis csokra”.
Ehhez igazodva kaphatnak hasonló, de visszafogottabb kitűzőt: 

• a férfi tanú,
• az örömapák,
• a ceremóniamester,
• és ha vannak koszorúsfiúk, ők is.

Ez nem csak esztétikai kérdés: ezekkel a virágdíszekkel szépen kiemelhetitek azokat, akik fontos szerepet töltenek be az esküvő napján – így a vendégek is könnyebben felismerik, kihez lehet fordulni egy-egy kérdéssel.

És persze ott vannak a lányok

A menyasszonyi csokrot eddig (rajtam kívül) még senki nem felejtette el… de a vőlegény kitűzőjéről már többen. Szóval ha ezt most hallod, és még nincs listán, írd fel bátran!

Ha vannak koszorúslányaitok, őket általában kézben tartott csokorral képzeljük el – olyannal, ami harmonizál a menyasszonyéval, de természetesen annál kisebb.
Viszont egyre elterjedtebb a virágos karszalag. Kinek illik még ilyen karszalagot adni: 

• a női tanúknak,
• az örömanyáknak,
• és ha van kis koszorúslányotok, akkor neki szinte biztos, hogy ez a jobb megoldás, mint egy csokrot cipelni.

A virág nem csak dekoráció – hanem finom és szép módja annak, hogy kifejezzétek: ezek az emberek különlegesek számotokra.
Szóval ha még nem gondoltatok rá, hogy kinek szeretnétek virágot adni – akkor ez a tökéletes pillanat, hogy végiggondoljátok!

7. Köszöntők és pohárköszöntők – amit érdemes tudni

Szülőköszöntő a polgári szertartás során

Ez az egyik legérzelmesebb része a szertartásnak: amikor a pár köszönetet mond a szüleiknek, hogy felnevelték őket, és hogy elindították őket azon az úton, amely most a házasság felé vezetett.

Ez egy nagyon szép gesztus, de nem minden esetben egyszerű vagy egyértelmű. Vannak helyzetek, amikor kicsit árnyaltabb a családi dinamika, és ilyenkor jól jön néhány kapaszkodó.

Néhány tipikus, kényes helyzet – és hogyan illik kezelni őket:

1. Elvált szülők – és az új párjuk

• Ha a szülők már új kapcsolatban élnek, nem kötelesség megköszönni a nevelőszülő, mostohaszülő felé.
• Ha nem áll hozzád közel, teljesen elfogadható, ha ő nem kap virágot vagy külön köszöntést – de próbáld elkerülni, hogy ez látványosan kimaradjon.
• Egy megoldás lehet, hogy a köszöntés csak a vér szerinti szülők felé történik, és az új pár nincs bevonva.

2. Ha a párod szülei nem állnak közel hozzád

• Nem kell túlzásba vinni a köszönetet, maradj őszinte, de tiszteletteljes.
• Egy egyszerű, udvarias virágátadás sokszor bőven elég.

3. Ha valamelyik szülő elhunyt

• Ez mindig nehéz. Ha a veszteség még friss vagy érzékeny, ér teljességgel kihagyni a szülőköszöntőt a nyilvános szertartásból.
• Lehetőség viszont, hogy egy egyéni gesztust tesztek:
  pl. ha az első sorban egy üres székre elhelyeztek egy szál fehér virágot, vagy egy fényképet róla. 

Ha úgy érzitek, hogy a fenti három ok miatt a nyilvános köszöntést szeretnétek elhagyni, de mégis van olyan személy akinek szeretnétek köszönetet mondani, akkor a legjobb pillanat erre a készülődés alatt, négyszemközt. Ezzel nemcsak elkerülhetitek a kínos szituációkat, hanem igazán bensőséges, személyes élménnyé tehetitek a köszönetnyilvánítást.

Pohárköszöntők a vacsorán – ki mondja, mikor, mit?

Ez már egy könnyedebb, de mégis fontos pillanata az esküvőnek. Általában a vacsora elején hangzik el, és szépen megalapozza az este hangulatát.

A hagyományos magyar esküvőkön a vacsora előtt a vőfély mond beszédet, általában verses formában. De az utóbbi években ide is beköszöntött az „újvilág”, és egyre gyakoribb, hogy a vendégek mondanak személyes, a párról szóló köszöntőket.

Persze tudjuk, hogy mi, magyarok nem vagyunk a nyilvános beszédek nagymesterei – így előfordul, hogy egyetlen köszöntő sem hangzik el. Ilyenkor viszont a vőlegénynek mindenképp illik legalább 2-3 mondatban megköszönni a vendégeknek, hogy eljöttek, és jó étvágyat kívánni. Ez egy egyszerű, de mégis nagyon fontos gesztus.

Szerencsére egyre több a bátor vállalkozó, és sokszor az örömszülők, a tanúk vagy a testvérek is mikrofont ragadnak. Nincs szigorú etikett arra, hogy ki mondhat beszédet, vagy hogy mennyire legyen hosszú, de érdemes egy kis keretet adni neki. Például:
– 4-5 beszélőnél ne legyen több,
– és a beszédek hossza maradjon 3–5 perc között.

Ez segít abban, hogy a hangulat megmaradjon könnyednek, és senki ne érezze úgy, hogy hosszan „szónokolni” kell. 

8. Ajándék etikett – pénzt, csomagot… vagy semmit?

Ez is egy olyan terület, amit az elmúlt évek teljesen átalakítottak. Mivel a legtöbb pár már az esküvő előtt is együtt él, és közösen berendezik az otthonukat, egyáltalán nem meglepő, hogy manapság a legtöbben pénzt kérnek ajándékba. Ezt pedig nyugodtan lehet jelezni a meghívóban is – finoman, kedvesen, akár egy humoros kis mondattal.
Az interneten rengeteg vicces megfogalmazást találtok, például:

„Már megvan minden lábas, de a nászút még várat magára…”

Etikett szempontból egyáltalán nem udvariatlan pénzt kérni, de fontos, hogy ne elvárásként, hanem lehetőségként fogalmazzátok meg.

És mi van, ha mégis tárgyi ajándékot hoznak?

Ez teljesen természetes. Még ha pénzt is kértek, biztosan lesz olyan vendég, aki valami kézzelfoghatót szeretne adni – mert ez áll hozzá közelebb. Ilyenkor a legfontosabb szabály: mosolyogva és udvariasan fogadjatok el mindent.
Éppen ezért érdemes kijelölni egy konkrét időpontot az ajándékok átadására.
Így minden vendég nyugodtan és méltósággal adhatja át, amit hozott – nem fog előfordulni, hogy valaki csak úgy „a kezetekbe nyom” valamit, amivel aztán ti rohangálhattok fel a szobába, hogy biztonságba helyezzétek. 

És ha valaki nem hoz semmit?

Ne ítélkezzetek. Az ajándékozás mögött mindig különböző élethelyzetek, anyagi lehetőségek és gondolkodásmódok vannak.
A jelenlétük önmagában is érték – és udvariatlanság lenne ezt szóvá tenni.

A minap találkoztam egy videóval a TikTokon, hogy mekkora udvariatlanság az üres borítékot adni egy esküvőn. Bár ez az a terület amibe esküvői filmesként nem látok bele, de nekem nem jutna eszembe hogy ezt egy vendég direkt csinálná. Velünk pl előfordult, hogy az egyik vendégünk másnap hívott fel sűrű bocsánatkérések közepette, hogy bár a borítékot benne a képeslappal átadták, de ma tudatosult bennük, hogy a pénzt elfelejtették beletenni. Ha nem szólnak, nekem fel se tűnt volna. A képeslap is elég ajándék lett volna számunkra. Te találkoztál már olyannal, hogy valaki üres borítékot adott egy esküvőn? Írd meg nekem hozzászólásban. 

9. Családi konfliktusok – elvált szülők, eltérő nézőpontok, érzékeny pillanatok

Elvált szülők – hogyan ültessük őket?

Ideális esetben a szülők legalább annyira megbékéltek egymással, hogy ezt a napot nyugodtan kibírják egymás mellett. A párokat nem illik szétültetni, még akkor sem, ha új kapcsolatban élnek – inkább olyan megoldásokat keressetek, ami mindenkinek elfogadható.

• A szertartás alatt minden szülő az új párjával együtt tud ülni az első sorban. Négyen-négyen kétoldalt. A nagyszülők ilyenkor a második sorban ülnek, de ha a székek elrendezése engedi, ők is kaphatnak helyet elöl.
• A vacsora már nehezebb kérdés lehet. Itt is fontos, hogy a párokat ne ültessétek külön. Ha így már túl nagy lenne a főasztal, inkább válasszatok másik elrendezést:
  – például a tanúk a párjaikkal ülnek mellettetek, és akkor meg vagytok hatan,
  – vagy legyen kétfős a főasztal, és a szülők a saját szűk rokonaikkal tudnak ülni – egyik oldalon az apuka saját szüleivel, és testvéreivel, a másik oldalon anyuka az ő szüleivel, és testvéreivel. 

Fontos, hogy előre átgondoljátok, mit szeretnétek, és egységesen kommunikáljatok mindkét oldal felé. Ha az egyik oldalon az új pár nem ülhet a főasztalhoz, akkor ezt tartsátok be a másik oldalon is. És még egy ne a szertartás előtt derüljön ki, ki hova ülhet – lehetőleg mindenki kapjon előre egy kis “útmutatót”. Ezt megbeszélhetitek személyesen az érintettekkel még az esküvő előtt, vagy rábízhatjátok a ceremóniamesterre / vőfélyre, aki a szertartás előtt segít mindenkit a helyére ültetni. 

Egyik szülő nem támogatja a párválasztást – mit lehet tenni?

Ha valaki nem örül a kapcsolatotoknak, vagy akár nem is akar eljönni az esküvőre, az szívfájdító helyzet – és sajnos nem ritka. Erre nincs tökéletes megoldás, de van néhány dolog, amit érdemes átgondolni: – Ne erőltessétek az egységes képet csak a látszat kedvéért.  – A legfontosabb, hogy ne az esküvő napján legyen konfliktus.

Egy ilyen helyzetben segíthet egy nyugodt, empatikus mondat, például:

„Tiszteletben tartjuk az érzéseidet, de ez most rólunk szól – szeretnénk, ha békében és örömmel tudnánk ünnepelni.”

Általános tanács: Ti döntötök – de finoman

Az esküvő a ti napotok, de ezt nem mindenki fogja könnyen elfogadni.
Lesz, aki szeretné érvényesíteni a véleményét, hozza a saját hagyományait vagy elvárásait – de nem kell mindennek engedni, csak azért, hogy béke legyen.

Nyitottan, de határozottan kommunikáljatok, és tartsátok szem előtt, hogy a nap célja nem az, hogy mindenki elégedett legyen – hanem az, hogy ti boldogan, méltóképpen élhessétek meg.

A végső cél: ne a konfliktusok határozzák meg az emlékeiteket, hanem az, hogy milyen szeretettel és türelemmel kezeltétek a nehézségeket – még akkor is, ha nem volt minden tökéletes.

10. Vendégek fogadása, társalgás az este folyamán

Az etikett szerint a vőlegény fogadja a vendégeket a szertartás előtt.
Ilyenkor illik minden érkezőt köszönteni, még akkor is, ha a vendég a menyasszony rokona, és a vőlegény nem ismeri annyira közelről.

A szertartás után következik a gratulációs rész, amikor a pár már együtt fogadja a jókívánságokat – és itt is minden vendéggel váltanak néhány kedves szót.

De ezzel még nincs vége a vendégfogadásnak. Az este folyamán illik minden asztalhoz odamenni, és személyesen is köszönetet mondani a jelenlétért. Ez lehet egy-egy rövid beszélgetés, egy kedves megállás – semmi feszengés, csak figyelem.

Ezt csinálhatjátok közösen is, párként odalépve az asztalokhoz, de akár külön-külön is – így mindenki a saját baráti társaságával, rokonával válthat pár mondatot. Ez a kis gesztus sokkal többet jelent a vendégeknek, mint gondolnátok.

Ha pedig fontos számotokra, hogy ezek a megható, emberi pillanatok tényleg megmaradjanak – akkor szívből ajánlom, hogy gondolkodjatok el egy esküvői filmen is. Én ezekre a finom, apró rezdülésekre figyelek – nem csak rátok, hanem a vendégek reakcióira, a mosolyokra, könnyekre, azokra a pillanatokra, amik újranézve újra megérintenek.

+1 tipp: Gondoskodjatok a szolgáltatókról

Bár nem vendégek, mégis nagyon fontos részei a napotoknak azok, akik a háttérben dolgoznak azon, hogy minden tökéletes legyen – kezdve a sminkessel és a dekorossal, akik már a reggeli készülődésnél ott vannak veletek.

Egy egyszerű figyelmesség, például egy pohár víz, vagy egy kérdés, hogy minden rendben van-e – óriási gesztus lehet számukra. Sajnos sok dekoros és sminkes kollégáimtól hallom, hogy sajnos a párok többsége megfeledkezik arróla, hogy legalább egy pohár vízzel megkínálják őket. Azok a szolgáltatók pedig, akik veletek vannak egész nap és este – például a fotós, videós, DJ, ceremóniamester – már gyakrabban kapnak ételt, vagy ez benne is van a szerződésükben.

De még így is jólesik, ha odamentek hozzájuk egy pillanatra, és megkérdezitek:

„Kaptatok rendesen enni? Van elég vizetek?”

Ez az egyetlen mondat is óriási erőt ad nekik, főleg egy hosszú nap végén.
És ez nemcsak etikett – ez figyelmesség, emberség, és nagyon is emlékezetes gesztus lesz mindenkinek.

 

 

Most már tudod, hogy kit illik meghívni, hogyan lehet finoman jelezni, ha pénzt szeretnétek ajándékba, mi a teendő, ha a szülők elváltak – vagy épp hogyan kezelheted, ha a nagynéni plusz egy főt szeretne hozni.

Ezek apró döntéseknek tűnnek, de valójában ezek alakítják azt, hogyan emlékeztek majd vissza a nagy napotokra.

Azt kívánom, hogy az esküvőtök ne csak szép legyen, hanem pont olyan, amilyennek ti megálmodtátok – a részletekben is.